SOFiSTiK sablonok az ismétlődő feladatokhoz
A parametrizálhatóság mára alapkövetelménnyé vált a tervezőszoftverek körében. Akár az egyes szoftvereken belül, akár külső hozzáféréssel válik lehetővé, hogy a modellek általunk választott tulajdonságainak módosítása
visszahasson a teljes modellre.
A statikai számításokban előforduló paraméterek változtatásának legegyszerűbb esete, ha egy-egy elem anyagát, vagy keresztmetszetét módosítjuk, és azzal egy új számítást végzünk. Ma már ezt az egyszerű tulajdonságmódosítást nem nevezhetjük parametrizálásnak.
Egy modell parametrizálása ott kezdődik, amikor a geometria mérete és alakja is folyamatosan változtatható egy-egy bemenő adat átírásával. A Grasshopper és az Autodesk Dynamo grafikus parametrizálást tesz lehetővé a sajátos "spagettis tányér" filozófiájával,
ahol a változók közötti összefüggéseket a csomóponti dobozok és az őket összekötő vonalak jelzik. Valljuk be őszintén, ezeket csak azok látják át, akik készítik őket.
A SOFiSTiK a klasszikus programozási lehetőséget megőrizve ad a számunkra eszközöket a modellek parametrizálására. A szöveges adatbevitelben, a CADiNP programnyelvben kevésbé jártas kollégák számára a sablonok (Templates) teszik módosíthatóvá, tesztelhetővé a modellt.
Az adott esetben bonyolult, változókkal, függvényekkel, ciklusokkal tűzdelt szöveges adatbeviteli fájl hiába tartalmaz magyarázó kommenteket, a feladatban nem jártas, vagy az évek múlva elővett mintával foglalkozni kényszerű kollégák számára a
feladatok kevésbé áttekinthetők.
A SOFiSTiK sablonok ezt a problémát oldják fel azzal, hogy a módosítást, az adatbeadást akár egy "titkárnői" feladatra egyszerűsítik külső programok használata nélkül, költségmentesen. A sablonok általánosságban az eredmény dokumentáció elején találhatók,
adatbeviteli mezőkkel, kijelölő listákkal és bekótázott magyarázó ábrákkal rendelkeznek. A sablonok oldalain a szürke háttér jelzi az átírási, módosítási lehetőséget. Aki megnyit egy sablonnal ellátott SOFiSTiK statikai dokumentációt, annak első részében
rögtön találkozhat az elvégzendő feladattal.
A sablonok készítését a HTML programozással lehet párhuzamba állítani. A szövegíró vagy rajzoló funkciók kezdő és záró TAG-gel rendelkeznek. Például egy szöveg kiíratás a "<TEXT>" és "</TEXT>" TAG-ek használatával valósítható meg.
Jelen cikkünkben egy egyszerű vasbeton keretállást parametrizálunk.
Kezdjük a geometriával. A gerenda szélességét "L", a pillérek magasságát "H" változóval látjuk el, azaz a TEDDY-ben globális változókat hozunk létre #define L és #define H segítségével.
Ezekhez készítünk elsőként egy-egy szöveges adatbekérő szöveget a sablonban. A változtatható, adatbekérő részt az <EDIT> TAG-gel hozhatjuk létre.
Ezt követően hozzuk létre az első rajzi ábrát a két adat alapján. A rajzolás TAG-je a <PICT>. A képek számára méretarányt és egy rendelkezésre álló ablakméretet határozhatunk meg.
Ha a dokumentáció tartalomjegyzékében szeretnénk rátalálni a képre, akkor nevet is adhatunk meg. A rajzolást a vonalak típusának, színének és vonalvastagságának beállítása előzi meg. Ezt követően jönnek a koordináták.
Az ábrát gazdagíthatjuk a csukló és a támasz szimbólumok megrajzolásával és egy a képben elhelyezett felirattal, valamint áttekinthetővé tehetjük méretvonalak elhelyezésével. Az egyhangúság ellen színeket használhatunk, így tehetjük az ábrát vidámmá.
Ha szeretnénk elkerülni a valótlan értékek megadását, akkor készíthetünk kijelölő/legördülő listát is. Ilyen lesz ebben az esetben a pillérek méretvariációja, ahol a kolléga választhat a 40/40, 50/50, 60/60 keresztmetszetek közül.
A kijelölő lista a kattintásig látszólag nem különbözik az adatmezőtől.
A terheknél látványosan kombinálhatjuk az adatbeviteli mezőt és a hozzá tartozó segédábrát. A terheknél a hagyományos megoszló teher – ami csupán egy intenzitást adó változóval rendelkezik – mellett egy koncentrált erőt – intenzitással és távolságmegadással – alkalmazunk.
Mindezek mellett egy ciklust is üzembe helyezünk, ami az általunk megadott darabszámú teher szimbólumát osztja ki a gerenda mentén.
A sablon frissülése nem automatikus. Ha bármit módosítunk a sablon szürke adatmezőiben és szeretnénk a dokumentum aktualizálását, akkor a számítás futtatását kell választanunk, melynél rögtön érkezik egy üzenet arról, hogy az értékváltoztatásokat a szöveges adatbeviteli
(DAT) fájlban is érvényesíteni szeretnénk-e. A fiktív számítást követően rögtön a megváltozott dokumentummal és a hozzá tartozó modellel találkozhatunk.
Ha a sablon aktualizálása után mindent rendben találunk, következhet a tényleges számítás futtatása, ahol a megváltozott adatoknak megfelelően előáll az új statikai modell, és az igénybevételek meghatározásra kerülnek.
A gyakran ismétlődő feladatok ettől a pillanattól kezdve egy űrlap segítségével az adatok átírását követően egy perc alatt újraszámíthatók anélkül, hogy ismernénk a mögötte álló szöveges adatfájlt.
A sablonok nem csupán az egyszerű feladatoknál használhatók, hanem a komplex feladatok egyes munkalépéseinél is. Például egy grafikusan elkészített, nem paraméterezett feladat esetén a terhek értékének megadását is elvégezhetjük általuk.
A teherintenzitásokat bekérjük a sablon segítségével, vagy az alapértelmezett vasalás, vagy a vasalás definícióját (átmérők, betonfedések) várjuk el a sablon felhasználójától.
A sablonok nem csupán a hétköznapokban gyorsítják meg a számításokat, hanem az egyetemisták életét is megkönnyítik.
Amennyiben értesülni szeretne új szakcikkeink és videóink megjelenéséről, úgy kedvelje, és kövesse Facebook oldalunkat!
|
